Helló mindenki!

Sziasztok! Üdvözöllek titeket itt a blogomon. Régebben már próbáltam néhány fanfiction írással, de sosem volt az igazi. Most viszont van egy saját ötletem. Megírtam a történet előszavát és arra szeretnélek titeket kérni, hogy írjátok meg kommentbe, hogy érdekelne-e titeket a folytatás. Ha kapok egy két visszajelzést akkor folytatom a történetet. Nagyon izgulok, hogy mit fogtok szólni :)

A történet címe: Szivárvány

Előszó

  Keserűen néztem fel az égre. 

   Az ég szürke, a nap pedig fekete volt immáron három éve. Lehajtott fejjel ballagtam tovább a sötétszürke színű tó partján. Ez a hely régen nyüzsgött az élettől. A tóban halak úszkáltak, a parton mindenféle növény és állat élt. Most pedig néhány algán és moszaton kívül semmilyen élőlény nem él meg errefelé. Amerre csak elláttam nem volt más csak szürke színű homok és néhány kiszáradt fekete törzsű fa. Amióta a Gonosz megszállta a Földet szép lassan kipusztult itt minden és a helyét átvette valami olyan dolog, amit mi emberek még csak nem is láthatunk.

   Miért kellett ennek így lennie? Miért kellett elvenniük tőlünk a színeket? Még mindig nem voltam képes megszokni vagy csak beletörődni, hogy minden a fekete, a fehér és a szürke árnyalataiban „tündökölt”.

   Pontosan emlékszem arra a napra, amikor a Gonosz átvette az irányítást a bolygó felett és elvette az emberektől mindazt, ami jó volt. A boldogságot, a szerelmet és az élet minden apró örömét beleértve a színeket is. Nem mintha ez sok embernek számított volna ugyanis a Gonosz Erők, amelyek fogva tartották a bolygót lassan megszállták az embereket is, akik közül már csak kevés maradt, akiben még meg volt a Szín. Bennem még meg volt.

   A szél egyre hidegebben fújt, ahogy a nap kezdett eltűnni a horizontról. Körülbelül mínusz három fok lehetett pedig már június eleje volt. Tegnap előtt még a hó is esett. A megszállás óta az időjárás is zordabb lett. Felgyorsítottam a lépteimet, hogy még sötétedés előtt hazaérjek, ahol biztonságosan eltölthetem az éjszakát elzárva az éj sötét teremtményei elől. Az ajtót gondosan bezártam és minden szobában meggyújtottam egy-két gyertyát ugyanis a fény távol tartja a Gonosz erejét.

   Lehuppantam a kedvenc karosszékembe és felkészültem arra, hogy az este hátralevő részét magányosan töltsem el. Két hete találkoztam utoljára olyan emberrel, akiben még meg volt a Szín. Csak egy futó pillanatra láttam meg és akkor is annyira ráijesztettem, hogy elszaladt és én csak figyeltem lobogó szőke haját. Hozzá képest bennem alig volt Szín, de még az a kevés is jóval több volt, mint ami a legtöbb embernek maradt és meg is marad addig, amíg élek, mert nem fogom feladni! Soha nem fogom hagyni, hogy a Gonosz annyira eluralkodjon rajtam, hogy engem is végleg színtelenítsen. Küzdeni fogok, mint ahogy most is küzdök minden egyes percben.